Megan biztonsági alkalmazásában értesítés jelent meg a házról – a hátsó udvar kamerájáról.
MOZGÁS ÉSZLELVE: HÁTSÓ AJTÓ.
Megan szemei tágra nyíltak, és a képernyő sápadt fényt vetett az arcára. „Valaki van a ház mögött.”
A rendőr azonnal a rádiójába beszélt. „Lehetséges második személy, elég messze hátul.”
Logan meghallotta. A tekintetem az oldalsó udvar felé lőtt, és az egész érzékelésem elmozdult a könyörgő férjtől a sarokba szorított állat felé. Abban a pillanatban rájöttem, hogy a „temetés” fogalma nem metafora volt.
Koordináció volt.
Néhány másodperc alatt egy újabb alak jelent meg az oldalsó lefolyónál – kapucni fel, fej le, gyorsan mozgott. A hátsó traktust fedező rendőr, aki addig csendben volt, kirohant a sarok mögül, és újra kiáltott.
„Rendőrség! Ne mozduljon! Mutassa a kezeit!”
Az alak futásnak eredt, megcsúszott a nedves füvön, és nehéz eséssel a földre zuhant.
Felemelték, és hirtelen hátrahúzták a kapucniját.
Derek Voss volt, Logan középiskolai tanácsadója. Ugyanaz a „rosszfiú”, aki mindig megjelent, amikor Logannek erősnek kellett éreznie magát, az, aki pénzzel tartozott Logannek.
Megan a kamera felvételét bámulta, és akaratlanul kapkodta a levegőt. „Hátulról akart bejutni. Míg Logan elterelte a rendőrség figyelmét elöl.”
Logan hangja kint erősödött, és minden gátlást elvesztett. Üvölteni kezdett, arca dühtől eltorzult. „Ez félreértés! Az északi oldalt ellenőrizte! Csak a kutyát ellenőrizte!”
Miller őrmester nem kertelt vele. Megragadta Logan csuklóját. „Uram, forduljon meg. Kezeket hátra.”
Logan arca eltorzult – dühtől, undortól, megalázottságtól. Tekergett, feszült és kiabált a ház felé, mintha elérhetne engem. „Claire! Te tetted ezt! Te uszítottad rám őket! Beteg vagy!”
Nem válaszoltam. A folyosón álltam, miközben Megan szorította a kezem, hallgattam a bilincs kattanását, és hallgattam, ahogy a történet, amit Logan kitalált nekünk, végre szétesik a valódi fényben.
Azon az éjszakán később a nyomozók további jegyzeteket írtak. Elmondták, hogy a biztonsági cég időbélyegeket rögzített, hogy a biztonsági rendszer átesik forenzikus vizsgálaton, és hogy Logan e-mailjei és üzenetei, valamint a hackercsapat is relevánsak. Óvatosan mondták el – hogy amit tett, valószínűleg életekbe került.
Amikor végre újra csend lett a házban, Megan térdre rogyott és zokogni kezdett, mintha órákig visszatartotta volna a lélegzetét.
Anyánk azt mondta: „Nem tudtam, hogy képes erre.”
A telefonomat bámultam – Logan korábbi üzeneteit, a temetkezési vállalat visszaigazolását, a közlekedési lámpát.
És megértettem a vers utolsó sorát olyan tisztasággal, amely nem hozott enyhülést:
Logan nem viccelt a temetéssel.
Megtervezte.
A fenti történet kompiláció, és nem valós történet.
