„Připravuje to tak, jako by se to mělo stát,“ řekl policista a tón jeho hlasu zjemněl. „Pokud sirotci odmítnou a vy zemřete… a pohřeb už je naplánovaný… přeskočí zármutek a přejde rovnou k logistice.“
„Je to efektivní,“ řekla jsem a můj hlas mi ve vlastních uších zněl dutě. „Logan miluje efektivitu.“
A rendőrök összenéztek. „Intézkedünk, hogy felhívja Önt egy nyomozó. A nerv bénító anyagot hatástalanítanom kell. Hol van?“
„Oakwood Lane 1402,“ mondtam. „Anyám háza. Mindjárt felhívom.“
Carolyn a harmadik csengésre vette fel. A hangja durva volt, türelmetlen. Mindig is enyhe gúnnyal bánt velem, mint egy ideiglenes bútordarabbal a fia csodálatos életében.
„Claire,“ mondta. „Látom, hogy tegnap éjjel bejött a felhajtómra egy szedán. Mit akarsz? Ez valami drámai üzenet?“
„Ne engedd Logant ahhoz az autóhoz,“ mondtam. Nem vesztegettem az időt udvariaskodásra.
Csend a vonalban. Aztán gyanakvóan: „Miért kérdezne Logan az én autómról? És miért van itt?“
„Hallottam, ahogy bevallotta, hogy elvette az ingeimet,“ mondtam, és a szavakat tagoltan ejtettem. „A rendőrség már úton van hozzád, Carolyn. Az az autó tárgyi bizonyíték.“
Caroline mély levegőt vett. Ez volt az első repedés a felső osztálybeli kimért hangnemében. „Ez nem csak úgy van. Logan soha nem bántana téged. Szeret téged. Csak megint van egy rohamod.“
„Nincs rohamom,“ válaszoltam, és a hangom acéllá keményedett. „Életben szándékozom maradni. Ha hozzáérsz ahhoz az autóhoz, vagy ha engeded, hogy hozzáérjek, hogy ‚jóvá tedd‘, amit tett, bűnrészes leszel gyilkosságban. Érted?“
Szünet. Hosszú, elnyújtott csend, amelyben hallottam a lélegzését.
Aztán valamit mondott, ami meglepett. „Vagy tíz perccel ezelőtt felhívott. Azt kérdezte, nem láttalak-e.“
„És mit mondtál neki?“
„Azt mondtam, hogy nem,“ válaszolta Carolyn. „De másképp hangzott…“
„Másképp?“
„Mániákusan,“ mondta. „Rendben. Kint fogok állni. Megvárom a rendőrséget.“
Amikor letettem, Megan megszorította a kezem. Hideg volt a keze. „Ide fog jönni,“ mondta. „Ha nem találja az autót, érted jön.“
„Tudom,“ mondtam.
A rendőrök azt tanácsolták, tartsuk zárva az ajtókat, és maradjunk együtt. A magas rendőr, akinek a jelvényén Miller őrmester állt, azt mondta, kint fog parkolni, hogy látható legyen. Anyánk, akinek végül elmondták a valóság rövidített változatát – „Logan lelki válságon megy keresztül, és agresszíven viselkedik“ –, zokogott, és szorongatta a rózsafüzérét.
„Felhívom,“ mondogatta anya. „Megértem. Rám hallgat.“
„Nem!“ kiáltottam túl élesen. A hangom élessége megijesztette. „Semmi kapcsolat. Anya, ha megmondod neki, hogy itt vagyunk, célponttá teszed ezt a házat.“
Aztán megrezgett a telefonom.
A csendes szobában a hang úgy hasított, mint egy lövés.
Üzenet Logantól.
Hol van a feleségem?
👉 Olvasd el a 3/5. részt itt >>
