Különös módon senki sem mondta Óscarnak, hogy túl messzire ment, amikor elajándékozott egy autót, ami még csak nem is az övé volt.
– A lakást még a házasságunk előtt vettem – mondta Mariana. – Az ügyvédem ma reggel ellenőrizte a tulajdoni lapot és a házassági vagyonjogi szerződésünket.
Óscar elvesztette a türelmét.
– De én is fizettem dolgokat!
– Á, tényleg?
– Hát persze!
– Néhány étkezést. A villanyszámla egy részét. És megvetted ezt a grillt.
Mariana a Tsuru mellett elhelyezett kartondobozra mutatott.
– Így hát a grill természetesen veled együtt távozik.
Az egyik szomszéd alig bírta elfojtani a nevetését.
Óscar rávillantotta a szemét.
– Maradjon ki ebből!
A férfi felemelte mindkét kezét, és ment tovább a dolgára.
Patricia felvette a leopárdmintás huzatokat.
Az egyik sarka egy kis tócsába merült.
– Óscar, hívj ügyvédet. Ennek a nőnek meg kell tanulnia, hogy nem tehet meg akármit, amit csak akar.
– Természetesen – válaszolta Mariana. – Tegye azt, amit szükségesnek lát.
A nyugalma jobban kezdte idegesíteni őket, mint bármilyen hangos kirohanás.
– És mielőtt még meséket kezdenél kitalálni – tette hozzá –, nem dobtam ki semmit. Minden itt van, érintetlenül. Még listát is írtam, és fényképeket is készítettem pakolás közben.
Óscar gyűlölettel nézett rá.
– Te mindent előre elterveztél.
– Attól a pillanattól kezdve, hogy meghallottam, amint a dolgaimról beszéltek.
– Csak segíteni akartam az anyámnak!
– Az én pénzemből.
– A közös életünkből!
– Óscar, te három éven át két szót tévesztettél össze: a „miénket” és a „tiédet”.
A férfi elhallgatott.
A valóságban Mariana a házasságuk legelejétől fogva észrevette ezt a mintát.
Amikor bónuszt kapott egy fontos projekt után, Óscar bejelentette a családjának, hogy „végre le tudják cserélni a tévét”.
Amikor Mariana a saját megtakarításaiból felújította a konyhát, Óscar büszkén mesélte másoknak, hogy „befektettek a lakásba”.
Amikor Patriciának pénzre volt szüksége a tető javításához, Óscar húszezer pesót ígért neki, még mielőtt megkérdezte volna Marianát, hogy megengedhetik-e maguknak egy ekkora összeget.
Akkoriban Mariana beadta a derekát.
Amikor Óscar öccsének hitelkártya-tartozást kellett visszafizetnie, Mariana beadta a derekát.
Amikor Patricia egy méregdrága étteremben akarta megünnepelni a születésnapját, és Óscar gálánsan bejelentette, hogy az egész család számláját ő állja, Mariana végül az összeg több mint felét kifizette.
Mindig volt valami magyarázat.
„Ő az anyám.”
„Ő a testvérem.”
„Egy család vagyunk.”
„Majd visszafizetem neked.”
„Miért csinálsz ebből ekkora ügyet?”
Mariana mások szemében fokozatosan önzővé vált minden egyes alkalommal, amikor nemet mondott.
Óscar eközben nagylelkű volt.
Nagylelkű Mariana pénzével.
Nagylelkűek voltak Mariana lakásával.
Nagylelkű Mariana idejével.
Végül pedig nagylelkű akart lenni Mariana autójával is.
– Anya soha nem bánt veled rosszul – mondta Óscar.
Patricia hevesen bólogatott.
– Soha. Úgy bántam veled, mint a saját lányommal.
Mariana ránézett.
– Mint amikor a családja nyolc tagjával állított be hozzánk anélkül, hogy előre szólt volna, azt állítva, hogy „úgyis nagy a lakás”?
Patricia összehúzta a száját.
– Karácsony volt.
– Egy novemberi vasárnap volt.
Óscar ingerülten sóhajtott.
– Ne kezdj most régi történeteket felhánytorgatni.
– Pontosan ez a baj. Neked minden „régi hír” lesz abban a pillanatban, amint megbocsátok neked.
Senki sem válaszolt.
Mariana folytatta.
– Amikor anyád pénzt kért egy új hűtőre, kölcsönadtam neki. Soha nem fizette vissza.
– Ő a család!
– Amikor a bátyád összetörte a motorját, kifizettem a javítás egy részét.
– Pácban volt, na!
– Amikor elveszítetted a legutóbbi állásodat, hét hónapon át minden költségedet én álltam.
Óscar kissé lehajtotta a fejét.
– És soha nem panaszkodtam, mert a férjem voltál. Azt hittem, a házasság arról szól, hogy támogatjuk egymást, amikor a másiknak igazán szüksége van rá.
A régi Nissanra mutatott.
– De ebben az esetben ennek semmi értelme nem volt. Ez kizsákmányolás.
Patricia kesernyésen felnevetett.
– Most már egy SUV-t kérni is kizsákmányolásnak számít?
– Maga soha nem kért tőlem semmit.
Patricia elhallgatott.
– A fia ígérte meg magának – folytatta Mariana. – Amikor felhívott, eszébe sem jutott megkérdezni, hogy egyetértek-e vele. Azonnal arról kezdett beszélni, hogyan akarja átalakítani a belsőt, aztán megmondta, hogy tankoljam tele.
👉 Przeczytaj część 4/5 tutaj >>
