– Én csak úgy mondtam.
– Nem. Pontosan így gondoltad.
Óscar megtörte a csendet.
– Akkor miért vetted meg ezt a roncsot?
Mariana a Tsurura nézett.
– Mert meg akartam mutatni nektek valamit.
– Ezzel?
– Hogy meddig tart a nagylelkűséged, amikor neked kell fizetned.
Óscar összeráncolta a szemöldökét.
Mariana elővett egy másik dokumentumot.
– Legálisan vettem meg az autót. Átadom az adásvételi szerződést.
– Tessék, fogd?
– Tizenkétezer peso. Ennyibe került. Ha tényleg annyira fontos volt, hogy anyádnak ne kelljen tömegközlekedéssel járnia, hát tessék. A jármű a tiétek.
Patricia őszinte rémülettel nézett a rozsdás karosszériára.
– Ez el sem fog indulni!
– Akkor meg kell javíttatni.
– Miből?
Mariana elmosolyodott.
– Ez egy kiváló kérdés.
Patricia a fiára nézett.
Óscar visszanézett rá.
A vita kezdete óta először Mariana egyikük számára sem jelentette az automatikus megoldást.
– Nincs tizenkétezer pesóm arra, hogy egy ilyen roncsot megjavíttassak – tiltakozott Patricia.
– Én sem tudok most pénzt ölni ebbe – tette hozzá Óscar. – Még mindig vannak kifizetetlen számláim.
– Úgy tűnik tehát, hogy autót ajándékozni mégsem olyan egyszerű, mint gondoltátok.
Óscar belerúgott az egyik kerékbe.
– Ez megalázó.
– Nem.
Mariana lassan megrázta a fejét.
– Az lett volna megalázó, ha csendben maradok, miközben elveszik azt, ami az enyém, csak azért, hogy ne tűnjek rossz embernek.
A mondat elhallgattatta őket.
Pontosan ettől félt Mariana éveken át.
Hogy „rossz feleség” legyen.
A meny, aki nem támogatja a családot.
A nő, akit túlságosan érdekel a pénz.
Az önző ember, aki „az anyagi dolgokat a család elé helyezi”.
És hogy elkerülje ezeket a címkéket, túl sok mindent hagyott rájuk.
Patricia visszahúzta a takaróit.
– Menjünk, fiam. Maradj csak itt teljesen egyedül a cuccaiddal. Majd meglátod, milyen az, amikor teljesen egyedül maradsz.
Mariana váratlan fájdalmat érzett.
Nem azért, mintha azt akarta volna, hogy Óscar visszajöjjön.
Hanem mert rájött, mennyire rettegett volna ettől a mondattól néhány hónappal korábban.
Egyedül maradni.
Harmincöt évesen.
Három év házasság után.
Mindent elölről kezdeni a nulláról.
Elmagyarázni a barátoknak és a családnak, miért váltak el.
De azon a reggelen, miközben Óscar ruháit készítette össze, Mariana valami furcsát fedezett fel.
A lakás nem tűnt üresnek.
Inkább könnyebbnek.
– Meglehet – válaszolta. – Meglehet, hogy egyedül maradok.
Patricia elégedetten elmosolyodott.
– Majd meglátod.
– De egyedül élni, békében, nem ugyanaz, mint valaki mellett élni, és folyamatosan védeni a saját tulajdonodat a saját családodtól.
Patricia mosolya eltűnt.
Óscar közelebb lépett.
– Mariana, nagyon súlyos döntést hozol, csak azért, mert dühös vagy.
– Nem vagyok dühös.
És ez igaz volt.
A düh eltűnt.
Ami maradt, az a tisztánlátás volt.
– Meg tudjuk ezt beszélni – erősködött Óscar. – Felmegyünk, visszapakolom a táskáimat, és elintézzük ezt.
Mariana megrázta a fejét.
– Nem.
– Bocsánatot fogok kérni.
– Nem kellenek a kifogások csak azért, mert a terved kudarcot vallott.
– Ez mit jelentsen?
– Ha hagytam volna, hogy megtedd, most épp ünnepelnél. Nem gondoltad, hogy rossz dolog elajándékozni az autómat. Csak most gondolod így, mert következményei lettek.
Óscar kinyitotta a száját.
Aztán becsukta.
– Ígérem, soha többé nem teszek ilyet.
– Nem akarom a házasságom hátralévő részét azzal tölteni, hogy azon tűnődöm, legközelebb mit fogsz megígérni a hátam mögött, anélkül, hogy megkérdeznéd a véleményemet.
Óscar az épületre nézett.
Aztán a bőröndjeire.
– Hol fogok aludni?
Patricia azonnal közbeszólt.
– Hát nálam, fiam.
Óscarhoz fordult.
– Anya, a te lakásodban csak egy hálószoba van.
– A kanapé kinyitható.
– Alig másfél méter hosszú.
– Hát akkor egy kicsit összekuporodsz.
Mariana majdnem elmosolyodott.
Patricia három éven át folyamatosan azt ismételgette, hogy a fia „megérdemli a kényelmet”.
Most, hogy ezt a kényelmet a saját lakásában kellett volna biztosítania számára, már korántsem volt olyan lelkes.
– Ez csak átmeneti – tette hozzá sietve Patricia –, amíg el nem simítjátok a problémáitokat.
– Nem fogjuk elsimítani őket – mondta Mariana.
– Ó, ugyan már! Ez a hisztéria egy hét múlva elmúlik.
Mariana egyenesen az anyósa szemébe nézett.
– Ez nem igaz. És mostantól arra kérem, hogy ne tegye be a lábát az otthonomba, hacsak meg nem hívom.
👉 Przeczytaj finałową część (5/5) >>
