„Kidobott az utcára egyetlen dollár nélkül, de amikor megtudta, hogy három örökösét várom, a kórházba küldte a jogászait. »Ezek a gyerekek az enyémek!« – kiabálta, mit sem sejtve arról, hogy a számlámat már kifizette az ország legfélelmetesebb mágnása.”

Autó nélkül és segítség nélkül szállt fel arra a tömegbuszra, amely ázott ruhaszagot és kimerültséget árasztott, és leült a párás ablak mellé, miközben az idegenek elkerülték a tekintetét.

Testében figyelmeztetés nélkül hirtelen fájdalom jelent meg, elég éles ahhoz, hogy megmarkolja az ülést, és suttogja: „Most ne, kérlek, most ne”, miközben a félelem minden lélegzetvételét fojtogatta.

A busz éppen egy magasított hídon haladt át, amikor egy újabb összehúzódás még erősebben csapott le, és olyan kiáltást szakított ki a torkából, amely elhallgattatta a környező utasokat.

A férfi, aki néhány sorral arrébb ült, abban a pontos pillanatban felállt; valaki, akit addig a másodpercig nem vett észre, mert beleolvadt a fáradt utasok hátterébe.

Sötét kabátot viselt, és fegyelmezett biztonsággal mozgott, egyenesen felé lépdelt, miközben mindenki más ösztönösen félrehúzódott, anélkül hogy értenék, miért.

Röviden ránézett, és olyan hangon, amely semmilyen ellenvetést nem tűrt, azt mondta: „A sofőr nem állítja meg ezt a buszt, és ön azonnal velem jön.”

Mielőtt reagálhatott volna, a karjába emelte, mintha a súlya nem számítana, miközben körülöttük zavarodott és félelemmel teli tiltakozások harsantak fel.

A hátsó vészkijárat az ő határozott nyomására kinyílt, és behatolt az eső, amikor kilépett, és vitte őt a páncélozott járműhöz, amely rá várt, diszkréten parkolva a forgalmi korlátok mögött.

Adeline érezte, ahogy a félelem újra felemelkedik benne, de ezúttal nem csak a fájdalom volt az, mert a férfi jelenlétéből olyan tekintély áradt, amelyet lehetetlennek tűnt figyelmen kívül hagyni.

A jármű belsejébe helyezte, a sofőrnek egyetlen utasítást adott, majd átnyújtott neki egy fekete kártyát arany betűkkel, amelyet a tenyerébe nyomott.

Halkan azt mondta: „Lélegezzen nyugodtan, és hívja ezt a számot, ha Nick Drayke ma este bármilyen módon közeledni próbál önhöz.”

A kártyára nyomtatott név Lucien Arkwright volt – egy férfi, akiről azt mondták, befolyása kiterjed a bírákra, szenátorokra és pénzintézetekre az egész országban.

👉 Olvasd el a 3/5. részt itt >>