„Kidobott az utcára egyetlen dollár nélkül, de amikor megtudta, hogy három örökösét várom, a kórházba küldte a jogászait. »Ezek a gyerekek az enyémek!« – kiabálta, mit sem sejtve arról, hogy a számlámat már kifizette az ország legfélelmetesebb mágnása.”

Nick az üvegválaszfalat verte, és az üvegen át kiabálta: „Ezek a gyerekek az enyémek, és senki nem veheti el őket a hatalmamból!”

Lucien rá sem pillantott, és kérlelhetetlen elszántsággal haladt tovább, miközben az orvosok hordággyal siettek feléjük.

Adeline-t a steril terembe vitték, ahol az egészségügyi személyzet a sürgősségi szülésre készült, miközben a félelem és a fájdalom minden hangot érthetetlen töredékekké redukált.

Az egyik orvos bejelentette: „Magzati distressz lépett fel, és azonnali beavatkozás szükséges”, miközben Adeline kétségbeesetten keresett bármilyen vigasztaló gesztust.

Lucien közelebb hajolt hozzá, és azt mondta: „Nem leszel egyedül ebben a teremben, egyetlen pillanatra sem”, miközben a műtő felé tolták.

Adeline könnyeken át suttogta: „Ki maga nekem ebben a pillanatban?”, mire Lucien végre olyan szavakkal válaszolt, amelyek teljesen szétzúzták addigi elképzelését saját identitásáról.

Azt mondta: „Az a férfi vagyok, akinek az édesanyád írt halála előtti éjszakán, és én vagyok az is, akinek korábban meg kellett volna találnia téged.”

Mielőtt felfoghatta volna ezeket a szavakat, az érzéstelenítés sötétségbe taszította, ahogy a világ fénybe és csendbe oszlott.

Amikor felébredt, monitorok sípolása vette körül, és a nővér tájékoztatta, hogy mindhárom újszülött túlélte, és stabil állapotban van a neonatológián.

Adeline sírva fakadt, mielőtt teljesen felfoghatta volna a megkönnyebbülést, majd suttogva kérdezte: „Tényleg mindannyian élnek?”, mire a nővér megerősítette: „Két fiú és egy kislány életveszélyen kívül van.”

Röviddel ezután Lucien lépett be a szobába, először tűnt kimerültnek, mintha ez az éjszaka rajta is követelte volna a maga árát.

Adeline követelte: „Mondja el, mit értett azon, amit az édesanyámról mondott”, miközben ő egy lepecsételt borítékot tett az ágya melletti asztalkára.

Elmagyarázta, hogy az édesanyja, Isolde Marlowe egykor szorosan együttműködött vele, és hogy kapcsolatukat a Drayke család politikai és vállalati machinációi tették tönkre.

A levélben Adeline olyan igazságra bukkant, amely megrázta egész identitását – felfedte, hogy Nick Drayke idősebb évtizedeken át titkolta a származását, és manipulálta az eseményeket.

👉 Olvasd el a befejező részt (5/5) >>