Figyelmen kívül hagytam a csaholásukat. Fogtam egy tiszta vászonszalvétát a kisasztalról, és óvatosan
– Rendben – suttogtam, tekintetemet az övébe fúrva. – Emlékezz arra, amit most mondtál.
Szorosabban átkaroltam Lilyt, és anélkül sétáltam ki a kastély bejárati ajtaján, hogy visszanéztem volna. Mögöttem Martha összeszorított fogakkal átkokat szórt rám, David pedig megvetően nevetett.
Hadd nevessenek. Az ember nem pazarolhat érzelmeket az élőhalottakra.
Ahogy a csípős őszi szél az arcomba vágott, rájöttem, hogy a legnagyobb tragédiám nem a szegénység volt. Hanem az, hogy elveszítettem önmagamat egy rothadó, parazita kapcsolatban. De a házvezetőnő halott volt. A Császárnő felébredt. És készen állt arra, hogy porig égesse a világukat.
2. fejezet: Az első dominó
Két nappal később. Connecticut legexkluzívabb menedékhelye, az ultra-privát Serenity Wellness Club.
A klub drakonikus tagsági rendszert működtetett. Csak a belépési díj 300 000 dollár volt, és szigorú háttérellenőrzést, valamint a likvid vagyontárgyak igazolását követelte meg.
– Mit mondott? – Chloe szemei elkerekedtek a nehéz műszempillái mögött. – Hogy merészeli! Fekete VIP kártyám van! David épp tegnap utalt rá háromszázezer dollárt!
– Nagyon sajnálom – mondta a menedzser kőkemény arccal. – De alig három perccel ezelőtt Thorne úr összes hitelkártyáját és vállalati számláját teljesen befagyasztotta a SEC és a Federal Reserve.
Chloe hátralépett egyet, megtántorodva.
– Az általa kifizetett háromszázezer dollárt hűtlenül kezelt vállalati vagyonnak minősítették – folytatta a menedzser könyörtelenül. – A jogi osztályunk már megszerezte a szövetségi bírósági végzést az összeg visszaszolgáltatására. Így egyetlen dollárnyi hitele sincs nálunk. – Megállt, és felemelte a kezét. – Biztonságiak. Dobják ki ezt a nőt az utcára.
Három megtermett, kifejezéstelen arcú, méretre szabott fekete öltönyt viselő őr bukkant fel a folyosókról. Vaskarommal ragadták meg Chloe mindkét karját.
– Mit művelnek?! Ne érjenek hozzám! Engedjenek el! – sikoltotta hisztérikusan Chloe, kétségbeesetten vonaglva. Vékony magas sarkúi vadul csikorogtak a fényes márványpadlón, fekete csíkokat hagyva maguk után.
– Dobják ki – parancsolta a menedzser a szeme sem rebbentve.
Bárhogy is rugdosózott és átkozódott Chloe, a kiképzett őrök meg sem rezzentek. Úgy vonszolták a kijárat felé, mint egy veszett állatot. Vadonatúj Chanel zakója megnyúlt és elvesztette a formáját. Kifogástalan, szalonban készült frizurája kaotikus madárfészekké vált. Végül egy nehéz, megalázó puffanással könyörtelenül kihajították az üvegajtókon keresztül, és súlyosan a kocsifelhajtó durva, nedves aszfaltjára zuhant.
Chloe podniosła się. Skóra na jej dłoniach była zdarta do krwi. Drżąc z niepohamowanej wściekłości i nagłego przerażenia, które ją ogarnęło, wyjęła telefon z świeżo stłuczonym ekranem i wybrała numer Davida.
Tymczasem w sali konferencyjnej Thorne Group wybuchła znacznie straszniejsza, apokaliptyczna panika.
Dyrektor finansowy dosłownie wczołgał się na czworakach do biura Davida, jego twarz była biała jak ściana. Foldery z czerwonymi pieczęciami i dokumenty prawne leżały porozrzucane na dywanie.
– Panie Thorne! Katastrofa! – wysapał dyrektor finansowy, przyciskając rękę do piersi. – W ciągu ostatnich dziesięciu minut zamrożono wszystkie nasze konta firmowe, pańskie osobiste konta bankowe, depozyty offshore, karty kredytowe, akty własności nieruchomości… wszystko!
David zerwał się i wyrwał faksy z drżących rąk mężczyzny. Grube, przerażające litery wypaliły się w jego siatkówce: ZAMROŻENIE AKTYWÓW. DECYZJA SEC. ZARZĄDZENIE FEDERAL RESERVE.
– To niemożliwe! – ryknął David, ciskając dokumenty w powietrze. – Na jakiej podstawie? Mieliśmy ponad trzydzieści milionów płynnego kapitału!
– Panie Thorne – przełknął ślinę dyrektor finansowy, jego oczy wypełniły się rozpaczą. – Te trzydzieści milionów… to te pieniądze, które wczoraj nielegalnie przelał pan z funduszu depozytowego, aby opłacić składki członkowskie panny Chloe w country clubie i spa. Bank otrzymał anonimowy donos od najwyższych władz o podejrzeniu defraudacji i oszustwa bankowego. Włączyła się także Prokuratura Stanów Zjednoczonych. Trzydzieści milionów zostało przymusowo wycofane.
Eksplozja odbiła się echem w głowie Davida. Przerwanie przepływu pieniędzy w tak krytycznym momencie oznaczało całkowite zatrzymanie wszystkich prowadzonych projektów budowlanych. Oznaczało, że agresywni wierzyciele już jutro rano wyłamią szklane drzwi firmy.
– To sprawka Catherine! – David uderzył pięścią w mahoniowe biurko z taką siłą, że jego filiżanka do kawy roztrzaskała się na kawałki.
Dyrektor finansowy spojrzał na szefa, jakby ten był kompletnym idiotą. – Panie Thorne, Catherine jest gospodynią domową. To federalny nakaz konfiskaty majątku najwyższego szczebla. Aby to załatwić w dziesięć minut, potrzeba podpisu sędziego federalnego lub bezpośredniego wpływu prezesa Federal Reserve! Skąd miałaby takie kontakty kobieta, która prosiła pana o pieniądze na zakupy?
David zacisnął szczęki, jego klatka piersiowa gwałtownie unosiła się i opadała, gdy próbował złapać oddech. Tak. Dyrektor finansowy miał rację. Ta żałosna nieudacznica nie miała takiej władzy. Gdyby miała, nie byłaby przez sześć lat jego darmową służącą.
Wspaniale pokrętna logika zakorzeniła się w spanikowanym umyśle Davida. Czy to możliwe, że wpływowa, tajemnicza rodzina stojąca za Chloe postanowiła go ukarać za nieodpowiedzialne obchodzenie się z funduszami powierniczymi? Tak. Dokładnie o to musiało chodzić. To była próba ze strony przełożonych przed galą miliarderów.
Chwycił dzwoniący telefon. Histeryczny szloch Chloe rozbrzmiał w słuchawce.
– David! Kidobtak az utcára! Egyenesen a járdára! – zokogta. – Azt mondták, a kártyáidat letiltották, és csődbe mentél! Annyira megaláztak! És találd ki, kit láttam ott? Catherine-t! Az a ribanc ott ült, teázgatott és rajtam röhögött!
Catherine is ott van?
A méreg egyenesen David fejébe szökött. Ez a nő – egy gazember. Biztosan követte Chloe-t, megsértette, és valahogy magára haragította Chloe titokzatos jótevőit. Ezért fagyasztották be a számláit. Most már minden perverz értelmet nyert számára.
– Chloe, drágám, ne sírj – nyugtatgatta David, a fogát csikorgatva. – Figyelj rám. Mindez annak a söpredéknek a hibája. Megígérem neked, hogy eljutsz a ma esti bálba. Elküldöm érted a saját kocsimat. Ráadásul elintézem, hogy Catherine odavonszolja magát, és térden állva kérjen tőled bocsánatot New York teljes elitje előtt.
Letéve a telefont, David azonnal tárcsázta azt a számot, amelyet alig két nappal ezelőtt még gőgösen letiltott.
Egy sofőrös Maybach hátsó ülésén ültem, és néztem, ahogy New York sziluettje elsuhan mellettem. A telefonom megrezdült. Egy hosszú, gyötrelmes percig hagytam csörögni, mielőtt végül felvettem a hívást. Nem szóltam semmit.
– Catherine – David hangjából csöpögött a méreg és a téves felsőbbrendűség. – Nem érdekel, milyen piszkos zaklató trükkökkel követted ma Chloe-t, de ma este fogod azt a kölyködet, és elvonszolod magad a Grand Aster Hotel bejáratához.
– Miért? – A hangom nyugodt volt és sima, mint egy befagyott tó felszíne.
– Hogy térdre ess, és könyörögj Chloe bocsánatáért! – üvöltötte David, a vastag nyakán valószínűleg kidagadtak az erek. – A nyomorult, lúzer aurád miatt tönkretetted a mai pénzügyi karmámat! A ma esti fogadás a családunk élet-halál kérdése. Ha nem akarod, hogy a lányodat az állam összes tisztességes iskolájából feketelistára tegyék, légy ott a szálloda bejáratánál pontban nyolc órakor.
Kegyetlenül és kétségbeesetten felnevetett. – Letérdelsz az összes riporter előtt, tízszer arcon vágod magad, és kijelented, hogy egy szégyentelen őrült vagy. Különben esküszöm az Istenre, ebben a városban még vécét pucolni sem fognak felvenni.
Hosszú csend támadt. Épp amikor David valószínűleg azt hitte, hogy a dermesztő rémülettől szóhoz sem jutok, halk, hideg nevetés hagyta el az ajkamat.
👉 Przeczytaj część 3/5 tutaj >>
