Megvettem az álmaim házát a tengerparton, hogy végre újra lélegezhessék. Már az első éjszaka megszólalt a telefon. A mostohaanyám hangja hidegen és kategorikusan csengett. „Holnap költözünk. Apád már beleegyezett. Ha nem tetszik, mehetsz, amerre látsz.” Remegett az ujjam a telefon körül. De elmosolyodtam. Már megterveztem valamit, amire soha nem számítanának.

A fiókba tettem azt a könyvet, mert a könyv nem kulcs, amit a zárban el lehet forgatni. Néhány hónappal később összefutottunk egy kávéra, és azt mondta: „Színházba megyek, és kiderítem, mennyire elvetemült volt az én rendem.”

Apa felhívott, hogy elmondja, vele is számolt

A fenti történet kompiláció, és nem valós történet.