2. fejezet: Felperzselt föld
– Milyen banki kódokban? – kérdeztem, miközben a Bentley bőrülése megnyikordult, ahogy előrehajoltam.
– Előbb utánajárok a dolgoknak – mondta Chloe, a hangja egy oktávval mélyebbre váltott. – Te csak menj apádhoz. Pihenj egy kicsit. A Sterling család mindjárt megtapasztalja a bibliai éhínséget.
Apám hatalmas, a connecticuti Greenwichben található birtokának vaskapui úgy nyíltak szét, mint a Vörös-tenger. A kastély fényárban úszott, mint egy erődítmény, amely a parancsnokára vár. Még mielőtt az autó teljesen megállt volna, a nehéz tölgyfa ajtók kitárultak. Thomas, a régi komornyikunk ott várakozott, az arckifejezése komor volt.
– Miss Evelyn. Az elnök úr várja önt a dolgozószobájában.
Apám, Richard Vance, ritkán hagyta el a vállalati központot éjfél előtt. Ma korán hazarepült. Megkerültem a grandiózus lépcsősort, és egyenesen a második emelet felé vettem az irányt.
Belöktem a dolgozószoba ajtaját. Apám a hatalmas mahagóni íróasztala mögött ült, az iPadjét szorosan a kezében tartva. Az arca az elfojtott düh viharfelhőjét idézte. Arthur némán állt az ablak mellett.
– Arthur tájékoztatott – mondta apám mély, veszélyesen dörgő hangon. Felnézett, a tekintetében az atyai gyötrelem és a könyörtelen kalkuláció keveredett. – Evelyn. Mit szeretnél, mit tegyünk?
A perzsa szőnyeg közepére léptem, és rezzenéstelenül álltam a tekintetét. – Azt akarom, hogy a Sterling családot a porba tiporjuk, apa. Azt akarom, hogy Garrettnek és Samanthának semmije se maradjon. Azt akarom, hogy térden állva könyörögjenek.
Apám letette a tabletet, képernyővel lefelé. Sötét, ragadozó mosoly suhant át az ajkán. – Rendben.
Felvette az irodai telefont, megkerülte az asszisztensét, és közvetlenül a pénzügyi osztályt tárcsázta. – Léptessék életbe a Nulla Protokollt az összes Sterling Corp. számlán. Vonják vissza a tőkénk minden egyes centjét. Fagyasszák be a leányvállalatok számláit. Szüntessék meg a hitelkeretet. Ha ebben a cégben bárki késlekedik, vagy figyelmezteti Garrettet, azt kirúgják, és a Wall Streeten feketelistára teszik. Most azonnal csinálják meg.
Az antik óra nehézkesen ketyegett a rákövetkező csendben. Ez az egyetlen telefonhívás volt a parancs egy egész vállalati birodalom önmegsemmisítésére.
– Ülj le, igyál egy kis teát – utasított apám halkan, a bőrkanapéra mutatva. – Meséld el pontosan, hogyan mert beszélni veled az a féreg.
Megfogtam a meleg porceláncsészét, melynek forrósága megnyugtatta reszkető ujjaimat, és elmeséltem a vacsorát. Nem túloztam. Nem volt rá szükség. Minden egyes mondattal apám arca úgy megkeményedett, mint a gránit.
– Elfelejti, hogyan kúszott előttem a porban – morogta apám. – Elfelejti, ki öntött pénzt a süllyedő, feneketlen gödreibe. Most meg azt hiszi, hogy egy fattyút tolhat be a családomba?
Arthur titkosított telefonja hirtelen megrezzent. A képernyőre nézett. – Elnök úr. Idősebb Mr. Sterling. Garrett apja. Már a központ körül ólálkodik.
– Tedd ki hangosítóra – parancsolta apám, hátradőlve.
Apósom pánikba esett, rekedt hangja töltötte be a szobát. A háttérzaj teljes káoszról árulkodott az ő oldalán. – Arthur! Hála az égnek! Mi az ördög folyik itt? Most kaptuk a hírt, hogy a Vance Global visszavonja az összes finanszírozását! A bankok befagyasztják a működési számláinkat! Kérlek, hadd beszéljek Richarddal! Ez biztosan valami katasztrofális tévedés!
– Nincs semmiféle tévedés – mondta apám, s a hangja olyan volt, mint a repedező jég. – Ez az én közvetlen parancsom volt.
Halotti csend támadt a vonal túlsó végén, amelyet csak az öregember nehézkes légzése tört meg. – Richard? Te… te parancsoltad ezt? Miért? Hol hibáztunk? Helyrehozzuk! Kérlek, könyörgöm, a cégünk nem élhet túl egy ekkora likviditási elvonást!
– Menj, és kérdezd meg az aranyifjúdat – köpte a szót apám. – Kérdezd meg Garrettet, hogyan alázta meg a lányomat ötven befektető előtt. Kérdezd meg tőle, honnan származik az a fattyú a titkárnője hasában. Azt hiszed, Richard Vance lánya egy lábtörlő, amibe a családod beletörölheti a lábát?
– Richard, kérlek! – zokogott Mr. Sterling. – Garrett még fiatal! Részeg volt! Most rögtön odakonszolidálom! Ráveszem, hogy Evelyn lábai előtt kússzon!
– Kíméld a gőzt. A számláitok befagyasztása még csak az első lépés. Üljetek nyugton, és várjátok ki a többit. – Apám jelzett Arthurnak, aki azonnal megszakította a beszélgetést.
– Evelyn – nézett rám apám. – Ne menj vissza abba a házba. A régi szobád készen áll.
Mielőtt válaszolhattam volna, Thomas hangja reccsent meg a kaputelefonon. – Uram. Evelyn kisasszony. Mr. és Mrs. Sterling a kapunál vannak. Ragaszkodnak a belépéshez. Zaklatottnak tűnnek.
Apám felnevetett. – Mondd meg nekik, hogy rohadjanak meg.
– Nem – álltam fel, letéve a teáscsészémet. – Engedd be őket, apa. A szemükbe akarok nézni, amikor megmondom nekik, hogy mindennek vége.
Percekkel később a kisebbik oldalszobában ültünk. Garrett szülei szó szerint betámolyogtak a helyiségbe. Apja zakója ferdén volt begombolva; anyja sminkje elkenődött a könnyektől.
– Evelyn! Richard! – Mrs. Sterling felém sietett, megpróbálva megragadni a kezemet. Simán hátraléptem, hagyva, hogy a levegőt markolja. – Ez egy félreértés! Garrett túl sokat ivott! Ostobaságokat beszélt! Tudod, milyenek a férfiak!
– Igen! – vágott közbe Mr. Sterling, szüntelenül hajbókolva. – Mi soha nem fogjuk elfogadni ezt a nőt, Samanthát! A gyereket? Nem kérünk belőle! Mi csak tőled akarunk unokát, Evelyn!
👉 Przeczytaj część 4/5 tutaj >>
